"Nah látod...csak ennyitt kellett volna mondanod...megkíméltük volna egymást ezektől"
Egy hatalmas köd él lelkemben
De,mit elrejt eme talány
Csak a múltat szövi újjá.
Szívemben ezer érzés kavarog
De egynek sem lelem válaszát
Végére sosem jutok,csak özönvízként kavarog.
Egyszer,csak egyszer tudnám,hogy mit miért!?
De a kérdés sötét és egy másik fényesebben ég.
Ezer tövis szúrjon engem,s lelkem ezért.
Az élet hálója mind kósza ábránd.
De ki fonja az nem egy éji álom
Maga a lelkem emészt és megőrjíti gondolatom.
Feledni már senki nem képes,se te se én!
De újjászületik mi elveszett,olykor
Csak te lépj, én majd hallgatok.
Elveszett már minek elkellett.
De te légy okos,ne felegyj.
Utoljára kísér utadon egy felelet.
