Csodaország,Meseország...mind mind csak puszta ábránd...
Álarc voltam mostanáig és egy repedés hasított végig azon a "teremtményen" amit én magam hoztam létre sok kín árán.A tél kezdő időszakán mikor még hópehely sem hull alá...jött el az én időm.Megismertem őt és felborult a szürke,magányos ám apró boldogságokkal teli életem.Mosolyogtam tiszta szívvel,megjelentem akárhol,de azt is nagy odafigyeléssel ám ez mind a semmivé lett azóta...Bánom?!Nem tudom magam sem,de annyit sejtek mélyen legbelül,ez az én hibám is.Nem voltam eléggé sportszerű senkivel sem...főleg azokkal akikkel kellet volna,ám megszenvedem a mai napig ennek az árát.Donnie.D.Samous vagyok..úgy ismertem önnönmagam,mint aki tiszta szívvel tud szeretni,kiáll az igazáért és megteszi mindazt ami tőle telik...de romba döntötték a képzeteim...önismeretem egyenlővé vált a nullával és elzárkózva tengetem a végtelenségig elszenvedő napjaimat,amit magamnak köszönhetek egyes egyedül .Megpróbáltam nem egyedül hánykolódni azon a bizonyos tengeren,ami annyi érzést és élményt rejt önmagában...de sikertelenül.Tanácsért kell folyamodnom,mert kezd kicsúszni a józanság ítélőképessége az irányításom alól.Paranoia,hisztéria,hirtelen harag jellemez mostanság és nem érzem azt amit rég...Azt hiszem elhagytam azt,ami vagyok,amiért szerettek páran és a párból mára már páratlanná váltatok.De köszönöm nektek...Köszönöm hogy velem vagytok és kitartotok mellettem még ha csoda is számomra ezt leírni és ezzel együtt felfogni is:Köszönöm,köszönöm és köszönöm
Miattatok próbálok még azzá lenni,aki egykoron voltam...vidám,mosolygós,vadóc,megszelidíthetetlen és a már szinte végtelenségig őrjítően megfejthetetlen lenni.Őszintén várom,hogy a tükör melyet fognak elém,egyszer kiesik abból az erős marokból és elveszíti erejét,ami rabul tart engem,mert szeretnék újra...újra szabad lenni...szabad,mint a madár...
Sokáig hitem a mesékben,abban,hogy élnek olyan lelkek ezen a Földön,akik olyanok ,mint én és együtt fejthetjük meg egymás legmélyebb érzéseit,de mára rájöttem,minden ember önmaga és senki sem lehet olyan mint amilyennek először elképzeljük.Megfontolatlan voltam és ezzel veszítettem egy életet és nyertem egy olyan átkot,ami a szívemig hatolt és sosem fog engedni,mert szerelembe ejtett a mérge.Míg tudom,hogy rossz mégis,örömmel vágnék bele újra és újra...hisz..egyszer élünk...én is...és te is kedves olvasó.Donnie.D.Samous egyszer él és egyszer is fog meghalni Csodaország határain kívül,egymaga a hulla komor ég alatt,baljóslatú szél mellett és a végtelen fekete földön.Samous egy van,volt...és egy darabig még lesz is...
