Mese a hollóról,aki él hal az álmodért...
Egyszer volt egy hólepellel borított fennsík...sok ezernyi álom élt rajta.A fagy őrizte őket,hogy ne olvadjanak fel.Ha felolvadnátok álmok... bekövetkeznétek.Egyszer volt egy ember,aki azért volt felelős,hogy ne veszítse el egyiket sem a szélben...örök rejtély kiléte...Ám mikor ő is álmodott,megfagyott azokkal az álmokkal együtt amikre vigyáznia kellett volna.Ekkor egy holló repült az égen és meglátta az álmába fagyott embert.Segítségére indult,de nem találta a módját annak,hogyan tudna segíteni.Gondolkodott ,hogyan lehetne mégiscsak ,de semmire sem jutott.Hatalmas gondban lehetett...mert olyasmire szánta el magát,amire egy holló sosem lenne képes.Feláldozta az álmait azért,hogy segíthessen egy olyan embernek,akit nem is ismer igazán.Az ég elvesztette azt a csodálatos erejét...azt amikor felpillantanak rá,egy álom születik...egy apró gondolatból.Elvesztette és nyert egy hatalmas csalódást.A kudarcok sorozatát,amit a mai ember nem érthet meg.Felnéznek azok,akik ma már abban hisznek,hogy a gond gondot szül és megoldani egyedül nem lehet,de mi is a gond ha nem próba,amit ajándékként szült nekünk a fagy?!Megoldást találni rá egyszerű...hűlj ki és áramlasz vele,nem jelent többé gondot.Szokj hozzá és vele élsz és vele halsz.Boldog lehetsz benne és nem kell eltemetni magadban.Szeretned kell önmagad azért,ami vagy és az álmok,amiket őriznek egyszer úgy is felolvadnak...még akkor is ha már túl késő.Beteljesíteni azt,amit szántak neked egyszerű...Csak élj vele és sikerülni fog.Nekem is van álmom.Ami félig teljesült.Egy álom,amit ha elmondok nem fog teljesülni,mert aki lát...olvassa a sorok között...Én vagyok a holló én vagyok a fagy és "TE" vagy az álom.Amire te vigyázol majd,akkor is mikor megfagysz és álmodni fogsz ismét...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése